Összes oldalmegjelenítés

2011. január 9., vasárnap

Gorjanácz Anita

Anitával szintén a Barcs szépe kapcsán kerültünk kapcsolatba, igaz már előtte is láttam különböző portálokon és egy fotós ismerősöm is felhívta már rá a figyelmemet.
A verseny során különdíjas lett és nyert egy fotózást tőlem és Klautól. Mikor megkeresett bennünket pont az az igazi szép őszi idő volt minden sárga és piros színben pompázott. Találtunk is egy gyönyörű színes utcát, java részt itt csináltuk a képeket.



Itt látható a távcső is.

Anita

Egyetlen kellemetlen élmény társul a fotózáshoz: Anita hozott magával egy tényleg érdekes és nagyon szép vadász táskát aminek az elején két pici őzike köröm volt a dísze ebben pedig egy régebbi típusú távcső is volt, amit a fotózás során valamelyik rönkön hagyhatott, mert nem találtuk sehol. Utána még körülnéztem aprólékosan, de addigra már nyoma sem volt. Így több, mint egy év távlatából ha véletlenül valaki hallott vagy látott a dologgal kapcsolatban bármit is, kérem jelezze!


Még képek :)








És a befejező képek már kicsiny városunk utcáin készültek :)










Befejezésnek az újra összerakott spot!


Ancsa és Zalán!

Ancsával Hajnakán keresztül ismerkedtem meg. Egy nagyon aranyos dologgal keresett meg. Ancsának van egy tündéri kisfia és minden szülinapra készíttetnek egy fotósorozatot magukról. Maga az ötlet is nagyon tetszett, megismerkedésünk után Ancsa és Zalán is belopta magát a szívembe, sőt az egész család!
A Hajnalkás-Matyis fotózás helyszínét Ancsáékkal avattuk fel.

Ancsa és Zalán

A megbeszélt időpntban meg is érkeztek, Klau munkához látott, gyorsan el is készültünk. Ancsa rengeteg holmival készült, sőt még egy sálat is kötött Zalánnak, hogy tökéletes legyen a színek közötti összhang!  A 3 helyszínhez összepakoltuk a ruhákat és a kiegészítőket is. A szalmás helyszínen keztünk majd a parkerdőben folytattuk és végül a már többször is melegetett állomás melletti elhagyott épületben folytattuk.

Pár fotó a szalmás helyszínről:





Ezt követően mentük a mohás parkerdőbe, Zalán itt picit már fáradt, de nagyon jól bírta a gyűrődést! Őt inkább rdekelték az erdei alkatrészek, majd csak pár év múlva lesz hálás anyukájának, hogy minden évben készült róluk közös fotó!






És végül, de nem utolsó sorban az állomásos képek.




Ha jók az információim, már pedig jók Ancsa is érdeklődik a fotózás iránt, sőt nem csak érdeklődik, hanem űzi is, pár képet láttam Hajnalka kislányáról, amiket ő csinált és meg kell hagyni, hibátlanok, a keretezéssel amivel a képeket ellátta valami kortalan bája lett a fotóknak!

Nem tudom, hogy vállal-e fotózásokat, de szerintem érdemes megkeresni őt ha valaki szeretne pár igazán szép fotót!






Hajnalka újra :)



Vonul a csapat :)
 
Hajnalkáról már meséltem, így nem kezdtem az
elejéről újra. A napokban láttam, egy képe alatt,
hogy a második fotózásunk során vendégszerep-
lő paci meghalt, ezért úgy gondoltam, újra vá-
gom a videót valamint kicsit átalakítgatom a ké-
peket ezzel tisztelegve Matyi emlékének!
Nem, mintha ez jelentene is bármit, de azért
sajnálom szegény lovat, igaz nem tűnik csodának,
 hogy feladta a küzdelmet, neki ez egy igencsak
 mozgalmas délelőtt volt :)

Az alapötlet Hajnalkától származik, mert
szeretett volna egy

Nem volt csúnya....
szép lovas sorozatot, melyből sugárzik az állat és
ember közötti megértés, kapcsolat. Át is néztünk
jó pár hasonló képet, az elképzelést tettek kö-
vették, Hajni intézte a ruhát ( A barcsi Klaudia
esküvői ruhaszalnból), no meg Matyi jelenlétét
 is Hajni biztosította! Helyszín a régi Május 1,
 parkerdő lett, néhány napja volt egy fotó-
zásom ahhoz kerestünk természetes, de még
 általunk nem fényképezett helyszíneket akkor
 bukkantam rá erre a részre!


A helyszín Klau szemével is alaposan átnéztük :)
Szépséges lett, pedig akkor épp csak várakoztunk. 

A reggeli órákban befutott Klau és Dini is, Hajni
után róluk is készült pár kép a kihagyhatatlan mo-
hával lepett farönkön. Így a sminkelés, hajazás
velük kezdődött. Hajni haja és ruhája már
 készenlétben volt, Klau gyorsan sminkelt és
mehettünk is.


Matyira kellett várnunk egy ici-picit, de nem volt
nagy törés,addig  kipróbáltuk a későbbiekben füst-
ként szolgáló poroltót.....jólszállt :D:D:D
A fotózás során Klau alakult át füstgéppé, azaz ő
kezelte a csini piros oltó készüléket. Most,
hogy így belegondolok, Klauszíta a természeti -
jelenségek összessége, sokszor ő volt a szél
néha csak derítővel lebegtető szellő néha szél-
géppel érkező hurrikán, néha arany reggeli fény-
ként érkezett és most pedig, mint füst :)
Klaus: nagyon jó világ volt ez a végére nagyon
 prímán összeszoktunk!

Megérkezett Matyi is, ezt követően rövid idő alatt kiderült Hajnalka és Matyi között nem igazán mélyül el a
fotózás során majd a kapcsolat. Hajninak égett a feje szerintem picit, bár kár volt, mert meglehetősen muris volt, viszont minden elismerésem, mert érződött, hogy tart egy ekkora állattól, de mindent egybe vetve remekül állta a sarat. A köztük lévő kapocs hiánya nekem okozott gondot, mert szó sem lehetett rendesen kalkulált képekről, így csak vaktában lőttem amit épp tudtam és bíztam benne, hogy legalább egy része használható lesz majd!
A fotózás végére szegény Hajni ......nem vicc....kb bokától fülig lónyálas lett :), de lazán vette a kanyart és nem foglalkozott vele.

Nem hiszem, hogy bárki is kiszúrná, hogy nincs meg közöttük a "kapcsolat"





Itt azért történt malőr :)
 

















A malőr annyiból állt, hogy Matyi elunta a dolgot és kirántotta a szárat Hajni kezéből aztán elvágtatott nem kicsi rémületet okozva, de gazdája visszahozta dolgozni még kicsit :)

Ezt követően Hajnit egyedül fotózni leírhatatlan megkönnyebbülés volt, íme pár kép ebből is .
















Ez úton szeretnék köszönetet mondani Hajninak és családjának az előkészületekért és úgy az egészért!
Klausz, Dini nektek is köszönöm a napot :) Jó volt!

És búcsúzóul egy integetős kép Hajani kislányáról!



2010. december 7., kedd

Veronika első felvonás :)


Klauval hoztuk a formánkat :):D
 A mai bejegyzést Kozma Veronikának szeretném szentelni.
Veróval a Szigetvár Szépe elnevezésű versenyen találkoztam, itt zsűriztünk Klauval. Megjegyezném, hogy a versenyt simán nyerte Veró. Hamarosan nyilvánvaló lesz, hogy miért is.
Ezen a versenyen is ajánlottam fel fotózásokat, így indult a kapcsolatunk.
Veronikáról érdemes tudni, hogy nem elsőbálozó, évekig volt látható az arca a pécsi Kloé szalon hatalmas reklámján valamint számos helyen. Tehát ha ismerősnek tűnik az nem a véletlen műve :)

Veronikával első közös fotózásunkat most nem rakom fel, mivel a másik gépen van a képanyag, de vele kapcsolatban nem tudok elfogultság nélkül beszélni, mert valóban az egyik legarisztokratikusabb és legszebb lány akivel valaha is dolgoztam!

Az alább bemutatásra kerülő sorozatok, meglehetősen hirtelen alakultak ki a fejünkben, történetesen Veronika épp ráért és bele is ugrottunk. Az alaphangot ő adta meg, mi csak bólogattunk szorgalmasan Klauszítóval :)

Az első sorozat a már sokszor emlegetett vasútnál történt, jó sokat röhögtünk, azon is, hogy szegény lányt mi kizárólag 10 fok alatt tudjuk fotózni. Aznap jó ha volt annyi, de egyike azoknak a modelleknek akik soha nem panaszkodnak ...... később leírom az első közös élményünk részleteit, ott sem volt épp ideálisnak tekinthető :P




 
 


















A nem gyenge vacogást követően (itt megjegyzem mi nem vacogtunk )haza indultunk és nagyon gyorsan látott Klau munkának, mert szokásunkhoz híven csúsztunk megint bőben, az utolsó képeket már úgy csináltuk, hogy Klau elindult a fiamért az oviba. Azert azt hozzátenném, hogy jól el is fáradtunk :)
Igaz itt nem volt előre letárgyalt koncepció sem, adták magukat a ruhák, különösen Veró cuki szoknyája, meg Klau elképzelése az alulra ragasztott pillákkal.














Vero kedves köszönjük a vidám, de eredményekben gazdag napot :)






2010. november 21., vasárnap






A mai bejegyzésem a közelgő Ünnepeknek szól!









Elgondolkodtató, hogy a mai világban amikor minden megvehető, beszerezhető, megrendelhető, mi is számít egyedi és ötletes ajándéknak.

Ennek kapcsán csináltam egy kis spotot, mely úgy érzem valódi értékeket közvetít. Érzelmeket, hogy másoknak is egyértelművé válhasson, hogy mi milyen érzelmekkel viseltetünk irányukba.

Egy jól megkomponált fotó képes komplex érzelmeket is továbbítani. Egy jó fotóval akár egy személyes akár több kézzel tapinthatóvá válik az érzelmek széles skálája legyen az egy mindent elsöprő vagy épp letisztult szerelem, egy titokban alakuló szeret, mely képek formájában egyértelművé válik annak a félnek aki kapja.
Az legtisztább anyai szeretet, a barátság, a rajongás a boldogság vagy akár épp az a pillanat amikor ráébredünk sajátmagunk is, hogy mit érzünk az iránt akinek egy ennyire bensőséges ajándékot választottunk.



Lehet a spot egy elgondolkodtató alapja is az idei Karácsonynak.

Mert van amit nem lehet megvenni.








Arra az esetre, ha nem töltődne fel a videó rendesen a Youtubos link itt van :








2010. november 9., kedd

Nagy Izabella

Soron következő bejegyzésemet szeretném Nagy Izabellának szentelni! Iza két gyermekes anyuka, mellette fő állású bombanő! Rá szintén a Balatonicsajok nevű portálon bukkantam és készségesen vállalkozott is a közös munkára. Addig Izáról meglehetősen sexy fotók készültek én ezt szerettem volna megtörni és egy ízig vérig nőies sorozattal megmutatni, hogy ő ruhában is fantaszikusan mutat. Megértem férfi kollégáimat, hogy ők inkább buzdították vetkőzésre vagy inkább nem bánták ha többet is láthatnak belőle.

Izabella képei már sok helyen megjelentek mielőtt mi találkoztunk volna, ezért kicsit feszélyezve éreztem magam, de mindent összevetve álltuk a sarat.

A fotózás napján Iza frissen érkezett pici késéssel, de                
elnéztük neki, mert Siófokról jött hozzánk :), érkezését
követően egy terjedelmes utazóbőrönddel neki is
láttunk összeállítani a fotózáshoz szükséges kellékeket,
ruhákat. Ezt követően Klau már a megszokott
sebességgel végezte munkáját és most kivételesen
időben el is kezdtünk dolgozni, első színhely egy kávézó volt.

Ezt követően mentünk a már emlegetett elhagyatott vasútállomásra, itt készültek a fehérneműs képek, majd tovább álltunk, egy pár nappal korábban kiszúrt sínpárhoz, ahol Izabella jelenléte meglehetősen sokkos hatással volt a hajdani Vörös Csillag MgTSZ munkásaira, szerintem mai napig emlegetik a pillanatokat, míg Iza az út mellett csomagtartóból átöltözött, mint életük egyik fénypontját. Vélhetőleg ezért a különszámért eltekintettek a fotózáshoz szükséges engedélyektől :D:D:D

Az ezt követő helyszín már jóval izgalmasabb volt, melynek egy elhagyott téglagyár adott otthont. Ebben az esetben az elhagyatott érthető szó szerint, a telepen nagyjából tényleg úgy tűnt, hogy fájront után mindenki felszívódott. Az égetési naplón még ott volt a ceruza amivel az utolsó bejegyzéseket még megejtették, a biztonsági őr kutyájának táljában száraz kajával a targoncákban a kulcs és az üzemnapló szerint 3 éve munka ott nem folyt. Kisérteties még visszagondolni is......Klauval ezt megelőzően voltunk terepszemlét tartani ott, na meg megkeresni a bejutási lehetőséget - nem mintha, haj de nagyon belett volna zárva - , de betörni azért nem akartunk. A régi irodákban a parketta kb fél méter.....a francokat... méter magasságig felhullámozva......ide azért még mennék fotózni, van vagy használható projekt a kisértet gyárral kb 4 még :D


az életlen képek egyike....ez volt a max.

Szóval Izaval is ide mentünk, azaz vele először                  
és itt kicsit Matrixosra próbáltuk venni a figurát,
de benn egyetlen használható éles képet nem
tudtam csinálni, ha megfeszültem sem, bar a 20.
után meglehetősen erőteljes késztetést éreztem a
távozásra, szerettem volna kívül lenni
már az épületen, nyomasztó egy helyszín, de
belegondolva Kállai Miklós fotós barátomnak
sem sikerült ott használhatót exponálni......uh,
talán mégsem mennék vissza többet oda :D:D









Eztán egy jóval barátságosabb rész következett, Hajni storyjából már ismerős szalmabálás.....ezek után meglehetősen felszabadult vidám sorozat kerekedett belőle. Majd befejezésként Iza által megálmodott egyszer már megvalósított (Bódy Szilvi) egyiptomi  (cöcö) alaphangulatú képekkel zártuk.

Íme a fotók:


 















Izáról még szeretném elmondani, hogy egy egész napot képes volt végig dolgozni egy zokszó nélkül, kb 9-kor kezdtük reggel és valamivel este fél 7 után fejeztük be. Elismeréssel adózom a kitartása és az elszántságának.
Örülök és köszönöm, hogy együtt dolgozhattunk, sokat tanulhattam tőle! Azt sajnálom, hogy ha minden igaz Iza végleg felhagy a fotózással így csak ez az egy sorozatom marad róla :( De bízom benne, hogy később módosulhat ez még.
Iza elérhető a http://www.nagyizabella.hu/ oldalon.
A videók pedig itt találhatók meg!






és még egy....